MAOE-tag. 1997–99-ben tanulmányúton volt Kínában. Több mint huszonöt éve rajzol és fest. 1997-99 között a Külföldi Nyelvek Pekingi Egyetemének (BFSU) meghívására családjával két évet Kínában töltött. Az egyetemi városban tanulmányozhatta a tradicionális és a modern stílusú kínai képzőművészetet és a kalligráfiát. Foglalkozhatott Tai Chival, Csi Kunggal s a teaszertartások ceremóniájával is. Hátizsákjában hordott rajzszereivel és fényképezőgépével bejárta Pekinget és a Nyugati-hegyeket. Vallási szertartások, ünnepi rendezvények résztvevőjeként s a kínaiak mindennapi életét figyelve sok portrét rajzolt a helyszínen, melyeket rizspapírra, nádtollal készített.

A realisztikusan karakterisztikus arcképeket friss vázlatszerűség jellemzi. A fekete és a festőien alkalmazott szürke tónusok kontrasztjára építő arcképeket kínai írásjegyekkel egészítette ki. A többnyire félprofilból vagy szemből készült portrék a kínaiakon kívül a Kínában élő nemzetiségek közül tibetieket, ujgurokat, noxikat is ábrázolnak. Az európaitól eltérő karakterű emberi arcokon kívül a különböző vallások templomi együttesei is mélyen hatottak rá. Utazásai közben lerajzolhatta az Ég Kapuját, mely a taoisták szent hegyét, a Tai Shant koronázza meg. Tájképein az eldugott hegyi településeken látott favázas lakóházakat, jellegzetes kapukat s patakok felett ívelő hidakat is megörökített. Magyarországra visszatérve is azt az oldott festői stílust követi, amely a realisztikus ábrázolás spontán frissességét közvetíti a kalligrafikus jelek kontrasztja mellett. Egyrészt merített papírra készít nyomatokat a rizspapírra készült tusrajzokról, másrészt az okker és a kék színeit is alkalmazó, humoros témájú tusrajzokat alkot, két-három kínai karakterű figurát szerepeltetve. Tao Te King-idézeteket tartalmazó kalligráfiákat s keleti szimbólumokat ábrázoló kis rajzait falapokra ragasztott kivitelben, a Feng Sui tradíciójának szellemében lehet alkalmazni a lakásokban. Mind tematikailag, mind a kép és a kalligráfia egységét alkalmazó komponálási módjaiban a kínai kultúra megismerésének élményét közvetíti az európaiak számára. A kalligráfia és a kínai írásjegyek alkalmazása miatt a szépművészeti műfajt pontosabbnak érzi munkássága jellemzésére, mint a grafikai műfaji meghatározást. (Schenk Lea)

Első egyéni kiállítása Pekingben volt 1999-ben, majd ugyanezt az anyagot Bécsben mutatta be. 1999-ben a Szentendrei Tárlaton is szerepelt.