BUKTA IMRE
festő-, szobrászművész, performer

Mezőszemere, 1952. július 20.
3378, Mezőszemere, Gárdonyi út 8.

1970-ben érettségi és szakmunkásvizsgát tett Egerben. Autodidakta. Állami gazdaságban dolgozott, s közben rajziskolákba járt. 1970-71-ben művésztelepet szervezett Bernáth(y) Sándorral Tiszafüreden, és elkötelezte magát a művészettel. 1971-től 73-ig vállalati dekorátorként dolgozott Egerben és Tiszaújvárosban. 1975-ben visszatért szülőfalujába, és megteremtette sajátos, ún. mezőgazdasági művészetét. 1975-től 90-ig tagja, 1987-től elnöke volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1977-ben a Tiszai Vegyikombinát művésztelepén műanyagokkal kísérletezett, s itt ismerkedett meg a Vajda Lajos Stúdió művészeivel. 1978-as budapesti kiállítása ráirányította a figyelmet, ettől kezdve folyamatosan jelen van a hazai és a külföldi kiállításokon. 1982-85 között Derkovits-ösztöndíjas volt. Több művésztelepen dolgozott: 1979-ben Zalaegerszegen, 1979 és 84 között Makón és Csongrádon, 1986-ban és 1988-ban Dombóváron. 1986-tól 89-ig az Új Hölgyfutár Revue munkatársa, 1980-94 között a Szentendrei Grafikai Műhely tagja volt. 1990-től a Várfok 14 Galéria művésze. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Fontosabb díjai. 1987: Smohay-díj; 1989: Munkácsy-díj; 1997: érdemes művész.

Nagy Ildikó a következőképpen jellemzi munkásságát: „Művészetének témája a mezőgazdaság, a falusi élet, a szokványos paraszti munkák: trágyahordás, kaszálás, cséplés, permetezés, gyümölcsszedés stb. E munkák eszközeit és anyagait használja fel szobraihoz, képeihez, installációihoz, performance-aihoz. Művei finom iróniával, szeretetteljes groteszkséggel jelenítik meg azokat az abszurditásokat, amelyeket a paraszti életforma felemás kelet-európai modernizációja hozott magával. Munkái az 1990-es években keményebbé és keserűbbé váltak, és ezt a hangvételt csak néha enyhíti valamilyen transzcendens vonás. Pályáját egyszemélyes performance-okkal kezdte (Alkalmi kiállítás a majorságban tartott állatoknak, 1974; Kényelmi helyzet keresése elevátoron, 1976), majd létrehozta jellegzetes abszurd gépeit: Mezőgazdasági gép a köztisztaság szolgálatában, 1977; Műanyagból tiszta búzát készítő cséplőgép, 1985 stb. Festményein, rajzain apró, ismétlődő elemekből álló texturát alakít ki (Falusi tapéta sorozat, 1985), de kedveli a grafikává alakított, manipulált fotót vagy a hagyományos tusrajzokat is (Éjszakai orvvadász, 1991; Spiritiszta falusi kislány, 1991). Műveiben a tárgyak, állatok, emberek és gépek metamorfózison esnek át, a vasvilla – mint egy növény – kis villákat növeszt, az állatok emberi helyzetekbe kerülnek (A zuhanyozó disznó, 1990), a gépek emberi tulajdonságokat vesznek fel (Gyöngytyúkot etető férfi, 1986), az ember – az orvvadász – pedig az üldözött állattal azonosul (Nyári orvvadász. Az orvvadász megtér, videofilm, 1980). Ebben az individuális mitológiában minden egyszerű tárgy – kasza, öntözőkanna, de a vízsugár vagy a szilva is – úgy jelenik meg, mint a hétköznapok emlékműve (Kasza vízsugárral, 1987-88). A Bukta által megteremtett sajátos agro artot, amely az arte poverával rokonítható, természetközelség, az anyagok átszellemítése jellemzi. Műveit gyakran kíséri leírásokkal, kvázi útmutatókkal (Útmutató természeti témájú művek alkotásához 1992-re, 1991). A nyolcvanas évek elejétől installációkat is készít természeti anyagokból (szalma, széna, trágya, fű stb.) és tárgyakból: Mezei részlet, 1981; Pára, 1993 stb. Az 1990-es évek legfontosabb művei nagyszabású tereminstallációk, amelyekben már nem életformát, hanem világállapotot mutat fel a rá jellemző anyagokból, barkácstechnikával (Okos táj, 1993; Longing and Belonging, 1995; Elfogyott táj, 1997; Járás egy áldás nélküli térben, 1998 stb.). Pályáját végigkísérik akciói, performance-ai – így pl. az Új Hölgyfutár Revue keretében 1986-tól 89-ig évente, továbbá: Kinn a bárány, benn a farkas, 1989, Lund; Fehér mágia, 1991, Szentendre; A tej mindenütt fekete, 1991, Torontó; Fény-Tó-Rés, 1995, Szent Anna-tó, Erdély stb.”

Egyéni kiállításai. 1978: Stúdió G., Bp.; 1981: Helikon G., Bp.; 1982: Galerie der Künstlergruppe, Stuttgart; 1983: Stadtische G., Erlangen; 1984: Kecskeméti G.; 1985: MMIK, Székesfehérvár; 1988: Ernst M., Bp.; 1989: Bel’Arte G., Helsinki; 1993: Pára, Szentendrei Képtár; G. der Stadt Wels; 1994: Házon kívül, Bartók 32 G., Bp.; 1995: Ifjúsági Ház, Szeged; 1996: Barcsay M., Szentendre; 1997: Elfogyott táj, Óbudai Társaskör G., Bp.; 1998: Járás egy áldás nélküli térben, FK; 1999: Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros; Várfok 14 G., Bp.

Csoportos kiállítások. 1977-88 között rendszeresen részt vett a Fiatal Művészek Stúdiójának éves kiállításain, 1977-től 80-ig és 1987-től 90-ig a VLS G. kiállításain, 1996-97-ben a MAMŰ kiállításain. 1980: XXXIX. Velencei B.; Biennale de Paris, Centre G. Pompidou; 1982: Egoland Art, Többféle realizmus, Fészek G., Bp.; 1983: Európai Grafikai B., Baden-Baden; 1985: Contemporary Visual Art in Hungary, Eighteen Artist, Third Eye Center, Glasgow; Nemzetközi Grafikai B., Várna; Mit Herz in Höchst-Ungarn, Höchst Kulturpalais, Frankfurt am Main; 1988: SZAFT, Ernst M., Bp.; XLIII. Velencei B.; 1989: MásKép, Ernst M.; Az avantgárd vége, 1975–1980. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár; 1990: Ressource Kunst/Erőforrások, Műcsarnok, Bp.; Triumph/Lakhatatlan, Műcsarnok; 1991: Metafora ’90, Pécsi G., Pécs és Kennesaw; Free World, Art G. of Ontario, Torontó; 1994: 22. Bienal International de Sao Paulo; 1995: Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok; Longing and Belonging, Santa Fé, New Mexico; 1999: Rondo, Ludwig M., Bp.; XLVIII. Velencei B. Munkái az alábbi közgyűjteményekben találhatók: Albertina (Bécs); Dobó István Múzeum (Eger); Ferenczy Múzeum (Szentendre); Fővárosi Képtár (Budapest); Hatvany Lajos Múzeum (Hatvan); István Király Múzeum (Székesfehérvár); Janus Pannonius Múzeum (Pécs); Magyar Nemzeti Galéria (Budapest); Modern Művészeti Közalapítvány (Dunaújváros); Neue G. der Stadt (Linz); Sammlung Ludwig (Aachen); Szombathelyi Képtár.

Művészetét méltató fontosabb írások. BÁN A.–NOVOTNY T.: Bukta Imre, Bp., 1998 (1998-ig teljes bibliográfiával); SZÁZADOS L.: „Csak egy kicsi szánkó. Csak egy kicsi havazás”, Balkon, 1998/11; PATAKI G.: Innocence Lost (kat.), XLVIII. Velencei B.; KMML, 1999.

Rövidítések