1965: MKF, mesterei: Pátzay Pál, Szabó Iván. 1964 óta Szentendrén él és dolgozik. Díjak. 1971: a III. Országos Kisplasztikai B. díja, Pécs; 1974: Munkácsy-díj; 1975: a III. Nemzetközi Kisplasztikai B. díja; 1983: a IV. Országos Éremművészeti B. díja, Sopron; 1983: Érdemes művész; 1988: Bp. Főváros művészeti díja; 1995: „Koszorús szobrász” (Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok); 2001: Kiváló művész. Tanulmányutak. 1972, 82: Magyar Akadémia, Róma; 1978: India; 1980: Nemzetközi Alkotótelep (Görögország); 1982: Svédország.

Sasvári Edit így foglalja össze munkásságát: „Pályája kezdetén a magyar szobrászat figurális tradícióihoz, elsősorban Borsos Miklós, Medgyessy Ferenc munkásságához kötődik. Korai művei (Bociölő, 1963; Pihenő, 1967; Nagy Balogh János emlékére, 1969; Szarvas, 1970; Nemzedékek, 1969; Ébredés, 1970) természeti anyagokból, főként mészkőből és fából készülnek. Témáiban ember és természet viszonyát elemzi, plasztikáit alapvetően a matéria és a tematika kölcsönhatásában kibontakozó lehetőségek, az anyag tulajdonságait a legteljesebb mértékben kiaknázó, ugyanakkor híven meg is őrző organikus szemlélet jellemzik. Formailag az absztrakció irányába mozdul az 1975-ben készült Aréna című sorozata, amely ló és lovas küzdelmét dolgozza fel, itt az anyagelvűséget egyre inkább a mondanivalót kiteljesítő erőteljes stilizáltság, expresszív szobrászi formanyelv váltja fel. Új aspektusokat vet fel a hetvenes években készült munkái kapcsán az emlékműszobrászat terén (Háború, 1970; Az utolsó szarvas emlékműve, 1970; Hősi emlékmű, 1974). Ez utóbbinál a névtelen áldozatok tetemein magasba törő, a hős büsztjével megkoronázott oszlop nemcsak gondolatiságában fejezi ki deheroizáló szándékait, hanem materiálisan is, az idő pusztítását magán viselő öntöttvas alkalmazásával. A hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján a korszak művészetében is gyakori sorozatműveket készít (Idő I–XXIV). A nyolcvanas évek elejétől az évtizeden végigvonulnak a szobrászi tőmondatokként is felfogható, egy, illetve páros figurából álló kisbronzai, melyeken az emberi kapcsolatok, sorsok, élethelyzetek drámaiságát jeleníti meg (Anya, 1981; Figura, 1982; Legény, 1984; Pár, 1985; Flórián&Félix, 1990; Fiúk, 1991; Árpád&Albert). A kilencvenes években készült, különös állat-ember figurákban egyesül a művész korai periódusában felvetett tematika a nyocvanas évek kisplasztikáinak expresszív mintázású formavilágával. A különböző emberi tulajdonságokat felvonultató groteszk és ironikus ember-állat ötvözetek nagyívű sorozatában érzékeny jellemábrázoló készsége mutatkozik meg (Ködös reggel, 1994; Szárnyas, 1995; Kutyául, 1996; Nagyfiú, 1997). Munkásságában meghatározó helyet foglal el az éremművészet. Talán a műfaj intimitásából fakadóan úgy tűnik, e művek hangvétele plasztikáihoz viszonyítva moralizálóbb, érzelmesebb. A szinte a filmkamera optikáján keresztül láttatott térkivágat, az érmek formai határain belül kialakított kompozíció távolságtartó, megfigyelő szemléletére utal.”

Első egyéni kiállításán, 1967-ben Kósza Sipos Lászlóval közösen mutatkozott be a budapesti Eötvös Klubban. 1970-ben már a szentendrei Ferenczy Múzeum fiatal kiállítója volt. Ezt követő legjelentősebb egyéni tárlatai. 1974: PIM; 1977: Uitz Terem, Dunaújváros; Damjanich János M., Szolnok; 1980: Mini Galéria, Miskolc; 1982: Műcsarnok, Bp.; Magyar Akadémia, Róma; 1982: Palazzo Colonna, Marino; 1983: Magyar Intézet, Szófia, Prága; 1984: Szentendrei Képtár; Szabadtéri kiállítás, Boglárlelle; Dürer Terem, Bp.; 1987: Kunstbetrieb, Dachau; Kék és Vörös kápolna, Boglárlelle; Csontváry Terem, Bp.; 1997: Vigadó Galéria, Bp.; 1999: Budapest Galéria; 2000: Magyar Akadémia, Róma; 2001: Enny Galéria, Kapellen (Belgium); 2002: Művészetek Háza, Pécs. Az 1970-es évektől rendszeresen részt vesz a FIDEM, illetve különböző hazai és nemzetközi kisplasztikai és érembiennálék nagyszabású seregszemléin.

Bel- és külföldön számos köztéri műve található. Anya gyermekével (bronz, 1968, Békés); Vadkan (mészkő, 1969, Tiszadob, Gyermekváros); Az utolsó szarvas emlékműve (öntöttvas, 1970, Verdinborg); Batthyány Kázmér (mészkő, 1971, Siklós); Hermann Ottó-emlékkút (mészkő, 1974, Bp., Vérmező); Jankovich Ferenc síremléke (mészkő, 1974, Bp., Farkasréti temető); Harmincad utca (bronz, 1974, Bp.); Háború (öntöttvas, 1974, Dunaújváros, szoborpark); Felszabadulási emlékmű (mészkő, Szentendre); A látomás tehene (mészkő, kútfigura, készült 1970-ben, 1976, Székesfehérvár, Május 1. tér); Zene (körtefa, készült 1971-ben, 1977, Vác, Zeneiskola); Díszkút csúszómászókkal (mészkő, 1979, Mátészalka); Boldog Erzsébet, Boldog Dominici János, Boldog Hedvig (mészkő domborművek, 1980, Róma, a Szent Péter bazilika altemploma, Magyarok Nagyasszonya kápolnája); Petőfi-dombormű (bronz, készült 1974-ben, 1981, Kiskőrös, M. H.); Szarvas (mészkő, készült 1969-ben, 1982, Bp., Margit krt.); Zene (mészkő, 1983, Bp., Farkasréti temető); A jerikói vak, Az emmauszi tanítványok, Krisztus és Tamás (bronz, 1984, Bp., Batthyány tér, a Szent Anna templom oltárának domborművei); Szobor őzbakkal (mészkő, 1984, Bischofheim, bevásárlóközpont); Végh György síremléke (mészkő, 1984, Bp., Tábor u.); Tűzszerész emlékmű (mészkő, 1985, Bp., Tábor u.); Térelválasztó plasztika (festett fa, készült 1978-ban, 1986, Szolnok, kórház); Szent Ferenc (mészkő, 1986, Szentendre, Ferences Gimnázium); Kálvária (bronz dombormű, 1988, Ábrahámhegy); Cs. Szabó László síremléke (mészkő, 1988, Sárospatak, temető); Krisztus (mahagóni, 1989, Kismaros); Barcsay Jenő síremléke (fekete gránit és aranyozott bronz, 1990, Bp., Kerepesi temető); A 2. Magyar Hadsereg (bronz dombormű, 1993, Bp., Hadtörténeti Intézet); Európa elrablása (bronz, 1993, Bp., Inter-Europa Bank); II. világháborús emlékmű (mészkő, 1995, Biatorbágy); Fali plasztika csobogóval (márvány, 1995, Bp., ERU-irodaház); Gyöngyössy Imre síremléke (márvány, 1996, Bp., Farkasréti temető); Gépember (bronz, 1996, Valkenswaard, Hollandia); Szent József (mészkő, 1996, Bp., Pasaréti tér); Fülep Lajos emléktáblája (bronz, 1997, Baja); Hősi emlékmű (öntöttvas, készült 1975-ben, 1997, Szentendre); „Budapest a Duna gyöngye”, Pest-Buda egyesítésének 125. évfordulójára (mészkő, 1998, Bp., Március 15. tér); Türr István (carrarai márvány, 1999, Róma, Gianicolo); III. Béla (mészkő, 2000, Pilisszentkereszt); 1956-os emlékmű (bronz, mészkő, 2000, Szekszárd); Petőfi (mészkő, 2001, Noto, Olaszország); 1956-os emléktábla (mészkő, 2001, Róma, Via de’ Cestari); Winkler Lajos-emléktábla (márvány és bronz, 2002, Velence, San Marco).

Hazai és külföldi közgyűjtemények egyaránt őrzik műveit. British M. (London); Dante M. (Ravenna); Érem M. (Wroclaw); Ferenczy M. (Szentendre); FK (Budapest); JPM (Pécs); MNG (Budapest); Münzkabinet (Drezda); MNM (Budapest); Nemzeti M. (Krakkó); PIM (Budapest); Skironio M., Polychronopoulos (Mégara, Görögország); Városi Képtár, Deák Gyűjtemény (Székesfehérvár).

Válogatott cikkek, tanulmányok. KOVÁCS Gy.: Csíkszentmihályi Róbert szobrászata, MŰV, 1970/3; PERNECZKY G.: Túl a naturalizmuson?, ÉS, 1970. augusztus 8.; TÓTH A.: Kat. bev. tan., Szentendre, Ferenczy M., 1970; KORMOS I.: Szentendre legújabb követe, Kortárs, 1974/6; JUHÁSZ F.: Csíkszentmihályi Róbertről, Új Írás, 1976/7; PETÉNYI K.: Csíkszentmihályi Róbert, Mai Magyar Művészet sorozat, Bp., 1979; KOVÁCS Gy.: A lelki alkat formája, MŰV, 1981/12; L. KOVÁSZNAI V.: Csíkszentmihályi Róbert Szentendrén, Kritika, 1985/1; KOVÁCS GY.: Szentendrei szobrászok. Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből, Szentendre, 1990; Csíkszentmihályi Róbert, gyűjteményes kat., 1992; KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992; HANN F.: Kat. bev. tan., Szentendre, Barcsay Iskola G.; WEHNER T.: Kat. bev. tan., Szolnok, MOL G., 1998; SZAKOLCZAY L.: Kikötő, Új Forrás, 1998/10; L. KOVÁSZNAI, V.: Hungary. Modern Art Medals. A retrospective. FIDEM XXVI., kat., Hága, 1998; SZAKOLCZAY L.: Az állat-ember szabadsága, Csíkszentmihályi Róbert új szobrairól, Kortárs, 1999. június.