FARKAS ÁDÁM
szobrászművész

Budapest, 1944. november 21.
2000, Szentendre, Kovács László utca 46.
Telefon: 26/318-952

1961-től 64-ig a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, 1964-től 68-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, ahol mestere Mikus Sándor volt. 1968-69-ben az École Supérieure des Beaux-Arts-on (Párizs) képezte magát. 1990 óta a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1992-től a szobrász tanszék vezetője, egyetemi tanár, 2002-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektora. A szentendrei Grafikai Műhely alapító tagja és első elnöke volt, a szentendrei Art’éria Galériának is alapítói közé tartozik. A Szimpozionok és Alkotótelepek Társaságának egyik vezetője, az AIAP (UNESCO) magyar nemzeti bizottságának irányítója. 1985-90 között országgyűlési pótképviselő volt. A Szentendre Művészetéért Alapítvány (MűvészetMalom) kuratóriumának elnöke. 1948 óta Szentendrén él. Szobrászatának anyaga a kő, a bronz és a fa.

Díjak. 1979: Az I. Nemzetközi Rajztriennálé díja, Nürnberg; VIII. Országos Kisplasztikai B., III. díj, Pécs; Fa és környezete kiállítás, I. díj, Cegléd; 1983: Munkácsy-díj; VIII. Országos Kisplasztika B., I. díj, Pécs; 1984: Szobrászat szabad térben kiállítás, II. díj, Salgótarján; 1987: VI. Országos Éremművészeti B., II. díj, Sopron; 1989: érdemes művész; XI. Országos Éremművészeti Kisplasztikai B., I. díj, Pécs; 1993: XIII. Országos Kisplasztikai B., Pécs, a MKISZ díja.

Munkásságát Wehner Tibor a következőképpen jellemzi: „Az első, 1968-as bemutatkozó kiállításának műegyüttesében még tradicionális portrék és stilizált figuraidézetek is szerepeltek, de már pályája e korai szakaszában a nonfiguratív térplasztikák, domborművek és érmek komponálása felé fordult. A Brancusi és Hans Arp művészetével párhuzamba állítható, a kortárs magyar szobrászatban társtalan törekvésének központi problematikája az elvont plasztikus formák, testek térbe helyezése. Az 1975 és 1980 között készült nagyméretű domborművei a hullámvonalra, illetve a hullámvonalak plasztikai-optikai hatására épültek. A nyolcvanas évek kezdetétől a kötött és szabad, a konstruált és a képződött, a mesterségesség és természetesség jellegét, atmoszféráját hordozó formák feszültségére, ellentétére komponált műveket alkotott, amely tendencia a kilencvenes évek második feléig végigkíséri és egységessé teszi szobrászatát. A koherencia mind kisplasztikáit, mind a kiállítási méretű szobrait (az Entrópia-sorozat alkotásait), mind a monumentális, megbízásra készült, vagy alkotótelepi keretek között született műveit jellemzi. A kilencvenes évek munkáin fontos elemként jelent meg a spirális, a csavarodás motívuma. Alkotásai gyakran sorozatokká rendeződnek. Egy-egy alkotószakaszában kiemelt szerepet kap a grafika, mint ezt az 1986-os Célpontok című rajz- és szitanyomat-együttes is tanúsítja.”

Egyéni kiállításai. 1968: FMK; Ferenczy M., Szentendre; 1972: Művésztelepi G., Szentendre; 1973: Műcsarnok, Bp.; M. K., szoborkert, Tata; 1976: Stúdió G., Bp.; 1977: Csepel G., Bp.; 1978: MNG; 1980: Városháza, Cluse; 1982: Szentendrei Képtár; 1983: Kunstmesse, Bázel; Gödöllői G.; 1986, 91: Pécsi G.; 1988: Holbeinhaus, Augsburg; Újpesti G., Bp.; 1991: Stadt G., Limburg; 1992: ASLK Bank, Antwerpen; 1993: Műcsarnok, Palme Ház, Bp.

Jelentős külföldi csoportos kiállítások résztvevője volt. 1969: Jeune Europe, Városháza, Boulogne-sur-Mer; 1975: CO-X Gruppe, Charlottenbourg M., Koppenhága; 1977: XIV. Szobrászbiennálé, Middelheim Park, Antwerpen; 1978: FKS-kiállítás, Grand Palais, Párizs; 1979: I. Nemzetközi Rajztriennálé, Nürnberg; 1979–1997: Országos Kisplasztikai B., Pécs; 1981: V. Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Műcsarnok, Bp.; 1982: Kortárs magyar művészet, Madrid; 1983: Modern magyar érmek, London; FIDEM, Firenze; 1986: Kortárs magyar szobrászat, Toronto, Montreal; 1987: Kortárs művészet Magyarországról, München; 1990: Kunstmesse, Frankfurt am Main; 1995: Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Műcsarnok, Bp.; 1997: Hét kortárs magyar szobrász, Chateau de Biron; 1999: Fémjelzés/Metal signal, Műcsarnok, Bp.

Köztéri munkái. Dekoratív gobelin (1969, Világbank Székház, Párizs); dombormű (1975, Növénytani Kutató Központ); Ködkarcoló (tölgyfa, 1977, Nagyatád, szoborpark); dombormű (1977, Bp., Kálvin téri aluljáró); Gobelin (1979, Világbank székháza, Párizs); Köszöntőszobor (festett beton, 1980, Szentendre, Duna-part); dombormű (alumínium, 1980, Székesfehérvár, Technika Háza); A termés (mészkő, gránit, 1981, Tápiógyörgye); szökőkút (mészkő, 1983, Budakeszi); szökőkút (mészkő, 1988, Kispest); A Nap születése (mészkő, 1987, Óbuda); Kőesés (félmárvány, 1986–1988, Villány, szoborpark); szökőkút (mészkő, 1988, Hajdúböszörmény); A Föld ereje, szökőkút (mészkő, 1991, Bp., Gazdagréti lakótelep); Recski emlékmű (félmárvány, gránit, 1991); A feléledt oszlop (gránit, 1992, Fujimi Kogen); Háborús emlékmű (vörös és fehér márvány, 1993, Csobaj); Fehér oszlop (márvány, 1994, Balatonboglár); Kőemlék a jövőből (vörös márvány, 1995, Kereskedelmi és Hitelbank, Vigadó tér); Az erő nyomai (márvány, 1996, Bp., Szabadság tér, Bankcenter); 1956-os emlékmű (fekete és vörös márvány, 1996, Pécs); Életfa (mészkő, 1996, Tiszaújváros). Műveit az alábbi gyűjtemények őrzik: Ferenczy M. (Szentendre); Fővárosi Képtár; Gulbekian M. (Lisszabon); István Király Múzeum (Székesfehérvár); Janus Pannonius Múzeum (Pécs); Magyar Nemzeti Galéria; Városi M., Nürnberg.

Művészetét méltató fontosabb írások. VADAS J.: Múltba nyíló kapuk, ÉS, 1971. november 11.; TÓTH A.: Farkas Ádámnál, MŰV, 1973/2; LÓSKA L.: Szoborvázlatok, szoborgondolatok. Beszélgetés Farkas Ádámmal, MŰV, 1979/4; HANN F.: Farkas Ádám – Beszélgetés a szobrásszal. Kismonográfia, Szentendre; LÓSKA L.: Tektonikus formák bronzban. Farkas Ádám szobrairól, MŰV, 1987/9; KOVÁCS O.: kat., bev. tan., Pécs, 1991; KOVÁCS P.: A tegnap szobrai, Szombathely, 1992; WEHNER T.: kat., bev. tan., Műcsarnok, Palme Ház, 1993; P. SZABÓ E.: Párbeszéd a kővel, párbeszéd a világgal. Interjú Farkas Ádám szobrászművésszel, MŰV, 1997/5-6.; ROMVÁRY F.: A pécsi ’56-os mártíremlék, Bp., 1997; KMML, 1999.

Rövidítések