1957–63: MKF, mesterei: Domanovszky Endre, Kádár György, Barcsay Jenő. 1966-69 között Derkovits-ösztöndíjas. 1964: Stuttgart, München; 1971: Franciaország, Olaszország; 1977: Pocitelju Nemzetközi Művésztelep. 1965-82 között Adriai-tengeri, Égei-tengeri, földközi-tengeri utazásokat tesz. 1984-ben elnyeri a Szentendrei Grafikai Műhely nagydíját. 1989-től 1991-ig a Belvedere című művészeti folyóirat képszerkesztője. 2002-ben a Pest Megyei Tárlat első díját kapja. A Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1968 óta él Szentendrén. Alapító tagja a Szentendrei Grafikai Műhelynek, az Art’éria Galériának.

Munkásságát Hann Ferenc a következőképpen jellemzi: „Soha nem a naturalisztikus formától vagy konkrét tájéményből indul el a lírai absztrakt foltfestészet felé, hanem a természeti erők: víz, levegő, föld formáját kutatja. A 80-as évekre egy új tendencia mutatkozik az oeuvre-ben: az érzékeny, indulatosan megfestett felület mögül idolok, ferde tornyok sejlenek fel, sarkukra állított négyzetek állnak a pszeudohorizonton. A 90-es évek elején összefoglaló igényű kiállítást rendez a budapesti Francia Intézetben, neogeometrikus sorozataiban Saint-John Perse gondolataira hivatkozva. Ezeken a munkákon mediterrán hangulatú emlékanyagra utalnak a mértanias formák. Négyzetei nem síkgeometriai jelek, hanem kultúrhistóriai szimbólumok. A 90-es évek derekára festészete egyre filozofikusabbá válik. Tábláin okkerek, sárgák, szürkék különféle árnyalatai töltik ki a képmezőt. A felületet sötét, határozott vibrálások, diagonálisok, horizontális rendek tagolják. Archetipikus hangulatú munkáinak legjellemzőbb vonása a tér virtuális felosztása. Piktúrája mégis tartalmaz szociális vonatkozásokat, amennyiben festészetét a monetáris világ elleni halk, de határozott tiltakozásnak tekinti.”

1975-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában volt az első egyéni kiállítása. 1977: Műcsarnok, Bp.; 1989: Dorottya Galéria, Bp.; 1990: Francia Intézet, Bp.; 1991: Kunstsammlungen der Stadt Limburg; 1999: Üblacker Haus, München; Szentendrei Képtár; 2000: Künstlergilde G., Esslingen; 2002: Vigadó Galéria, Bp.; „Domus Homo Róma”, Art’éria G., Szentendre. Műveit az alábbi köz- és magángyűjtemények őrzik: Damjanich János M., Szolnok; Ferenczy Múzeum, Szentendre; MNG; Nemzetközi Modern Múzeum, Hajdúszoboszló; R. Riz Collection, Bolzano; Kim Collection, Szöul; Kolozsváry-gyűjtemény, Győr; Vass-gyűjtemény, Bp.; Haraszty-gyűjtemény, Bp.; Matzon-gyűjtemény, Solymár. Köztéri művei mozaikban vagy gobelinben kivitelezett alkotások: Mozaik (1970, Lábatlani Papírgyár); Gobelin (1970, Lábatlani Papírgyár); Mozaik (1983, Bp., Pest Megyei Köjál).

Művészetét méltató fontosabb írások. MUCSI A.: Előszó Hajdú László kiállításához (kat.), Műcsarnok, Bp., 1977; HANN F.: Mai mitológiák. Hajdú László kiállítása a Dorottya utcában, Belvedere, 1989/2; WEHNER T.: katalógus-előszó, Dorottya Galéria, Bp.; VAN DAM J.: Utazás a háromszög körül. Hajdú László képeiről, Művészet, 1989/9; HANN F.: katalógus-előszó, Francia Intézet, Bp., 1993; WEHNER T.: Ék-képek. Hajdú László festészetéről, Kortárs, 1994/7; SÍK Cs.: Mégsem veszett el. Hajdú László retrospektív katalógusa, 1996; KRIMMEL G.: Helyzetek és érzetek. Hajdú László festészete, Új Művészet, 1997. május-június; FÁBIÁN L.: A festészet rétegei, kat. bev. tan.; WEHNER T.: Rétegek rakódnak egymásra. Beszélgetés Hajdú Lászlóval. Portréfilm: Hajdú László kiállítása a Kaposfüredi Galériában, GULYÁS J., MTV, 1997.