Autodidakta. Kőfaragó szakmunkásiskola mellett tanult rajzot és anatómiát Szamosi Soós Vilmos szentendrei műtermében, és az Onódi Béla vezette képzőművész körbe járt. 1972-ben Szentendrén a Vajda Lajos Stúdió alapító tagja lett, szobrászi gondolkodására hatott a VLS „Jércenevelde”-időszaka és Barcsay Jenő munkássága. 1983: a IV. Országos Éremművészeti B. díja; 1987: a VI. Országos Éremművészeti B. díja, 1988: a Pest Megyei Tárlat díja; 1999: a XII. Országos Éremművészeti B. I. díja (Ferenczy Béni-díj).

Kernács Gabriella így összegzi pályáját: „A 70-es években nonfiguratív kőplasztikákat készített. 1980 munkásságában a fordulat éve, míves, groteszk érmekkel jelentkezett, s velük egy teljesen egyéni, szokatlan hangot ütött meg a magyar szobrászatban: az intellektuális, abszurd plasztikai humor hangját. A 80-as években készült szobrai, érmei ember és hatalom, ember és politika viszonyáról szólnak. Érmei gyakran érdemérmek, kitüntetések, míves márványmunkák, textillel, fával, fémmel, festéssel kombinálva. Háborús kitüntetésein fölülnézetből ábrázolt emberárnyak, beágyazott puskagolyóval, golyónyomokkal, sírkeresztekkel. A szentendrei festészet vajdai, deimi vonulatával csengenek össze Kafka-emlékérmei, átsuhanó, leheletfinom, festett árnyékfiguráikkal. Kőszobrai abszurditását fokozza a vízmosta kő simaságú, tömbszerű formák és a prózai, rajzos jelenidő-jelzések – nyakkendő, zakógallér, káderpocakba bevágó derékszíj stb. – ellentéte. A szobrászi szűkszavúság mestere. Kimunkált néhány tiszta, egyszerű jelet: simára csiszolt, arctalan gömböt mint politikusfejet, a háromszög és a kör kombinációját: a kitüntetést, a felülnézetből – a felsőbb hatalmak szemszögéből – nézett emberformát, s ezeket úgy használja, hogy a végeredmény mindig szobrászi lelemény: a forma humora. A 90-es évektől megjelennek munkásságában a szobrászképek: fakeretbe foglalt, finoman megmunkált márvány és mészkő domborművek, kerámiával, fával, merített papírra festett tusrajzokkal kombinálva.”

Egyéni kiállításai. 1971: Dalmát ház (Szánthó Imrével), Szentendre; 1976: Szoborkert, Tata; VLS G., Szentendre; 1977: Lila iskola, Újpest, Bp.; Vármúzeum, Sárospatak; 1982: Óbuda G., Bp.; Műhely G., Szentendre; 1986: Moos G., Toronto; 1989: Szentendrei Képtár. Csoportos kiállítások. 1972: Metró Klub, Bp.; Szentendrei M. H.; Szentendrei Szabadtéri Tárlat, Templom tér; 1973–81: a Vajda Lajos Stúdió csoportkiállításai, Szentendre; 1976: Stúdió ’76, Műcsarnok, Bp.; 1978: Stúdió jubileumi kiállítás 1958–1978, MNG; 1979, 1981, 1983, 1987: Szentendrei tárlatok, Szentendrei Képtár; 1983: Magyar művészet, Güzel Sanatlar G., Isztambul; Devlet Resim M., Ankara; 1986: 40 alkotó év, Manyézs, Moszkva; Zeitgenössische Kunst aus Ungarn, Stadtische G., Delmenhorst; 1987-88: Internationale Kunstmesse, Bázel; 1987: FIDEM ’87, Colorado Springs; 1998: FIDEM, Hollandia.

Köztéri művei. T. I. Cseszlar (dombormű, vörösmárvány, 1971, Szentendre); Petzelt József (dombormű, vörös márvány, 1988, Szentendre); Weöres Sándor (síremlék, vörös márvány, 1989, Farkasréti temető); Pászthory Valter (portré, vörös márvány, 1997, budapesti Szent Benedek Á. I. és Gimnázium); II. Rákóczi Ferenc (dombormű, vörös márvány, 1999, Borsi, Rákóczi-vár).

Művészetét méltató fontosabb írások: HANN F.: A Műhely G. katalógusa, 1982, Szentendre; ANDRÁSI G.: Helyzetek és kényszerhelyzetek, MŰV, 1984/9; LÓSKA L.: Tárgyak, tárgyegyüttesek, MŰV, 1986/l; GYÁRFÁS P.: Kis méretben, MŰV, 1987/12; KOVÁCS O.: Emlékek és/vagy művek, MŰV, 1987/9; KISS JOAKIM M.: Holdas György kiállítása a Szentendrei Képtárban (kat., bev. tan.), 1989. augusztus; SALAMON N.: Díjazottak félidőben, MŰV, 1988/12; KOVÁCS P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992; CHIKÁN, B.: Medals from Szentendre, The Medal, 1994.; KMML, 1999. Film: Kőpanoptikum, B. FARKAS T.–KERNÁCS G., MTV, 1990.