KÁRPÁTI TAMÁS
festő-, grafikusművész

Budapest, 1949. december 25.
2000, Szentendre, Temető utca 3.
Telefon: 26/314-330

1969-74 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon voltak a tanárai. Díjak, ösztöndíjak. 1976: Borsod-Abaúj-Zemplén megye díja a IV. Téli Tárlaton, Miskolc; 1977–79: Derkovits-ösztöndíj; 1978: a Szegedi Nyári Tárlat nívódíja; 1979: Derkovits-emlékérem; 1980: Tornyai-plakett, Őszi Tárlat, Hódmezővásárhely; 1982: KISZ-díj a Stúdió kiállításon; 1983: Munkácsy-díj; 1986: a Tavaszi Tárlat Nagydíja, Salgótarján; 2000: a Magyar Köztársaság érdemes művésze.

Ladányi József a következőképpen jellemzi művészetét: „1974 óta szerepel sejtelmes hangulatú, régies technikával, meleg tónusokkal (sárgászöldes, vörösesbarnás, aranybarna), lazúrosan festett – néhány kivételtől eltekintve – kisméretű műveivel kiállításokon. Időtlenséget, általános emberi tartalmakat, erkölcsi értékeket kifejező, mindig figurális képein a kissé groteszk alakok emberek, angyalok, mitológiai és bibliai szereplők. Pályája kezdetén, rokokós hangulatú képein alakjai alig válnak el az ábrázolt idillikus táji környezettől. A nyolcvanas évekre színei megsötétednek. Statikus kompozícióin az ábrázolt jelenetek sötét háttérből bukkannak elő. A körvonal nélküli alakok feloldódnak, lebegnek az őket körülvevő tértől független, belső fényben. A nyolcvanas évek elején született képeken (Példázatok) Krisztusra emlékeztető figura jelenik meg. A nyolcvanas évek közepén középkori és reneszánsz motívumok tűnnek föl festményein. Mitológiai és bibliai témájú képeket fest. Az évtized végére komponálási módja megváltozik, tematikája kibővül. A kilencvenes években készült képeken az alakok körül szinte nincs tér, a drámai hatású jelenetek megmozgatják a korábbi statikus kompozíciókat. A sötét, vörösesbarna, aranybarna tónusú képek mellett szürke-fekete árnyalatokkal festett, vallásos szimbolikájú, csendéletszerű, koponyákat, hal- és madártetemeket ábrázoló képeket alkot.”

Egyéni kiállításai. 1976: Lila Iskola, Bp.; 1977: Kisgaléria, Dömös; 1978: Magyar Kultúra Háza, Berlin; Stúdió G., Bp.; 1979: Tornyai János M., Hódmezővásárhely; 1980: Fészek Klub, Bp.; 1981: Műcsarnok, Bp.; 1982: Magyar Kultúra Háza, Prága; 1983: Iskola G., Dunakeszi; Magyar Kulturális Intézet, Helsinki; 1984: Rajk László Kollégium G., Miskolc; Bartók 32 G., Bp.; 1986: G., Esztergom; 1988: Kisgaléria, Komárom; 1989: Csepeli Iskola G., Bp.; 1990: Erzsébetvárosi G., Bp.; 1992: Keresztény M., Esztergom; Horváth E. G., Balassagyarmat; 1993: Vigadó G., Bp.; 1994: Leiden; Dombóvár; 1995: G., Csongrád; 1996: MOL G., Szolnok; 1997: Rippl-Rónai M., Kaposvár; 1998: Szent Korona G., Székesfehérvár; 2000: Agnus Dei, Vigadó G. Csoportos kiállítások. 1974-től: Stúdió kiállítások, Ernst M., Műcsarnok, Bp.; 1977: Nemzetközi festészeti kiállítás, Cagnes-sur-Meer; 1980: Kunstmesse, Bázel; Velence; 1982: I. Országos Rajzbiennálé, Nógrádi M., Salgótarján; 1983: Lírai grafika, Bp. G., Lajos utca; Mai magyar grafika és rajzművészet, MNG; 1984: Országos Képzőművészeti Kiállítás ’84, Műcsarnok, Bp.; 1988: Tavaszi Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1989: Téli Tárlat, MKISZ, Műcsarnok; 1997: Magyar Szalon ’97, Műcsarnok. Munkáit az alábbi közgyűjtemények őrzik: Herman Ottó Múzeum (Miskolc); Képtár (Balassagyarmat); Keresztény Múzeum (Esztergom); Kortárs Magyar Galéria (Dunaszerdahely); Magyar Nemzeti Galéria; Petőfi Irodalmi Múzeum; Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár); Szombathelyi Képtár; Tornyai János Múzeum (Hódmezővásárhely).

Művészetét méltató fontosabb írások. CHIKÁN B.: Álom és irónia, MŰV, 1978/4; NAGY Z.: Kárpáti Tamás festményei, MŰV, 1982/l; CSAPÓ GY.: Kárpáti Tamás, Bp., 1989; MESTER I.: A megfoghatóság és megfoghatatlanság határán. Beszélgetés Kárpáti Tamás festőművésszel, ÚM, 1993/3; LACKFI J.: A lélek tájai, Magyar Napló, 1996/5-6.; HANN F.: Levelet olvasó angyal, Hitel, 1998/99; SUPKA M.: kat., bev. tan., Vigadó G., 2000; KMML, 1999.

Rövidítések