1970-ben egy évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, mestere, Pátzay Pál irányításával. 1987-94 között a szentendrei Péter-Pál Képző- és Iparművészeti Alkotóközösség és Galéria (1991-től Egyesület) tagja volt.

Lóska Lajos a következőképpen jellemzi munkásságát: „Keramikusi pályája a kézműves iparművészet tradicionális felfogása jegyében indult a hetvenes évek közepén. Főleg ólommázat alkalmazott pasztellszínű árnyalatokban a terrakottából korongozott alacsony tüzű kerámiákon. A nyolcvanas évek elejétől az elsők között volt Magyarországon, aki átállt a magas tüzű technológiára. Sokoldalú kísérletezésbe kezdett: a korongozott, még lágy tárgyait kézzel benyomott homorú részformákkal módosította, egyúttal mintázással kezdett tárgyakat formálni. Új anyagokkal dolgozott, öntéses sokszorosítással is foglalkozott. A nyolcvanas évek második felében sajátosan egyéni jellegű porcelánplasztikákat és reliefeket kezdett alkotni. Férjével, Adamis Gusztávval együtt külső térbe tervezett nagyméretű virágtartói és növénytartó edényei ritmikus hangsúlyokat teremtve zárják vagy tagolják az adott téregységeket. A művészházaspár díszkútjainál alkalmazott kerámia díszelemek absztrakt-organikus szemléletűek.”

Egyéni kiállítása 1985-ben a Siebmanns Galerie-ben (München-Dachau), 1991-ben és 1993-ban Szentendrén a Péter-Pál Galériában, illetve a Művésztelepi Galériában volt. Csoportos kiállításon 1986-ban és 1990-ben, az I. és II. Pest Megyei Iparművészeti Tárlaton szerepelt (Szentendrei Képtár, Szentendre). Köztéri munkái: virágtartók (mázas pirogránit, 1990, Bp., Hélia Szálló; 1991, Bp., Hilton Szálló; 1992, Bp., Rubin Szálló; 1993, Szentendre, Duna korzó, Fő tér; 1997, Győr); Gejzír szökőkút (kő, bronz, 1996, Bp., BKD Bank); szökőkút (mázas pirogránit, 1997, Kaposvár, McDonald’s).

Művészetét méltató írások. II. Pest Megyei Iparművészeti Tárlat, Szentendrei Képtár, Szentendre, 1990; ATTALAI G.: Matola Magda és Adamis Gusztáv kiállítása, ÚM, 1992/2.