1965–69: a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola díszítőszobrász szakán tanult. 1973: Országos Népművészeti pályázat, aranyérem; 1976: a Népművészet Ifjú Mestere; 1977: a Népművelési Intézet nívódíja; 1980: Játékpályázat, I. díj; 1981: Bács-Kiskun megye SZMT művészeti díja.

Munkásságát Szolláth György a következőképpen jellemzi: „Képzőművészcsaládban nőtt fel, édesapja szobrász (Csákvári Nagy Lajos), édesanyja festőművész (Csókos Györgyi). Érettségi után Csíkszentmihályi Róbert mellett dolgozott, majd 1974-től Kecskeméten élt. 1992-ben költözött Szentendrére. Főleg fával, kővel, vassal dolgozik. A fából faragott, népművészeti formarenddel, motívumokkal élő játszótéri plasztikák többek között az ő tevékenysége révén honosodtak meg Magyarországon.”

1970-ben Etyeken volt egyéni kiállítása. Köztéri művei szobrok, reliefek és játszótéri plasztikák formájában az ország számos településén megtalálhatók. Jelentősebb köztéri alkotásai: Oroszlánok (mészkő szobrok, 1968, Etyek); játszótéri plasztika (fa, mészkő, 1977, Kecskemét, Széchenyi városrész); Fejlődés (márványszobor, 1977, Etyek); Hangszerszobrok (vas, fa, 1980, Kecskemét); Csikó (mészkőszobor, 1982, Kecel); Gerskovits Péter (márvány portré-domborműves emléktábla, 1987, Szolnok). Kivitelezőként részt vett Velekei József Lajos Világfa című tervének megvalósításában (12 m magas tölgyfa plasztika, 1992, Gödöllő). Művészetét méltatja MÁTÉ: Bőrrel, fémmel, fával, kővel, Képes Újság, 1988. február 27.