1979: MIF, porcelánszak, mestere: Schrammel Imre. 1989 és 1996 között tanított a MIF-en, 1992-től 96-ig a MIF Mesterképző Intézetében. 1995-98 között részt vett a JPTE Művészeti Karának kerámiaszobrász DLA-képzésén. 2000-ben a Pécsi Tudományegyetemen Szabad Művészetek Doktora (DLA) fokozatot szerzett. 2001-től a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának docense. A MKISZ, a Művészeti Alap, majd MAOE (1979), a DeFORMA keramikuscsoport (1993–96), a Terra Kerámiaszobrász Egyesület (1992) és a Nemzetközi Kerámia Akadémia (AIC) tagja (1999). Állandó tagja a Terra Gallerynek, Delft (Hollandia).

1979-1984 között a Hollóházi Porcelángyár, 1984-1988 között a budapesti Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tervezője volt. 1996-tól a Herendi Porcelán Manufaktúra Rt. megbízásos tervezője. 1980-, 1981-, 1984-, 1987-, 1989-ben és 1990-ben a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasa. 1988: Nemzetközi Kerámia Szeminárium, Porvoo (Finnország); Kozma Lajos-, FIS-ösztöndíj. 1992–93: a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasa. 1991, 92, 93: Siklósi Kerámia Stúdió. 1994-től évente: a DeFORMA Alapítvány nemzetközi szimpóziumain vett részt. 1998: Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét. 1999-ben ösztöndíjasként Philadelphiában, a Clay Stúdióban alkotott.

Díjak. 1979: Diploma-nívódíj; 1981: a Fiatal Képző- és Iparművészek kiállításának díja; 1985: a FIS-kiállítás díja; 1986: Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Kecskemét díja; 1987: FIS-kiállítás, a Művészeti Alap díja; 1988: Országos Terítéskultúra Pályázat, I. díj; 1988: Országos Kerámia Biennálé, Pécs, különdíj; München, Bajor állami díj; 1990: SOS Gyermekfalu Pályázat, a MAOE díja; 1992: Országos Kerámia Biennálé, Pécs, I. díj; Nemzetközi Kerámia Verseny, Mino (Japán), diploma; 1995: Országos Kisplasztikai B., Pécs, III. díj; 1999: Ferenczy Noémy-díj; 2000: Országos Kerámia B., Pécs, a MAOE különdíja.

Munkásságát Sárkány József a következőképpen jellemzi: „Műtermében szabadkézi alakítással egyedi kerámia és porcelán plasztikákat készít. Munkája során számos technikát, égetési eljárást alkalmaz. Műveinek festése, színhasználata egyéni stílust tükröz. Gyári formatervezőként kezdett el dolgozni, a 80-as évek végétől lett művészetében meghatározó a plasztikai formálás. Szimbolikus elemeket (nap, hold, hal, madár, hajó) mintáz samottos anyagból. Formaalakításában az egyszerűség, az archaikus jelleg az uralkodó. A 90-es évek második felétől mind gyakrabban használ porcelánt. Művei kiszínesednek, karakteres felületkitöltő eszközévé válik az arany- és az ezüstfólia. Gazdagon dekorált kerámia- és porcelánépületeit, alakjait újabban rusztikus, tömbszerű samottos szobrok kísérik.”

Egyéni kiállításai. 1990: Budapest G. Lajos utcai kiállítóháza; 1991: Project Arts Center, Dublin; Péter-Pál G., Szentendre; Ontario Crafts Council, Toronto; 1993: Parti G., Pécs; Dorottya G., Bp.; 1994: VG; Csontváry M., Pécs; 1995: Az Gyár Kultúr kocsma, Pécs; 1995, 99: Pécsi Kisgaléria; 1996: Magyar Kulturális és Tudományos Központ, Helsinki; 1997: Magyar Kulturális Intézet, Tallin; Terra Keramiek, Delft; 1988: Mester G., Bp.; Múzeum G., Pécs; Museum für Kunst und Geschichte, Hüfingen; 1999, 2001: Terra Keramiek, Delft; 2000: Péter-Pál G., Szentendre; 2002: Művészetek Háza, Pécs; Jan Tanghe Alapítvány, Brugge.

Csoportos kiállítások. 1979, 1985: Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Kecskemét; 1982: Jewellery Redefined, London; 1982–től: Országos Kerámia B., Pécs; 1984: Contemporary Jewellery, Kiotó, Tokió; 1984, 86: Jugend Gestaltet, München; 1985: Művészeti szimpóziumok eredményei, Műcsarnok, Bp.; 1987: Ünnep, VG; Kortárs magyar művészet, Amszterdam, Brüsszel; 1988: Frau in Kunsthandwerk, München; IRIS, Porvoo; Terített asztal, FIMCOOP Stúdió; 1989, 90, 91: Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása, IM; 1990: Kortárs magyar kerámia, Hamburg; 1991, 92, 94: MKT-kiállítás, Csók István G., Bp.; 1992: Ceramic Arts Gallery, Bécs; Nemzetközi kerámiaverseny, Mino; 1993: Magyar szobrászat, Fellbach; 1993-tól: Országos Kisplasztikai B., Pécs; 1994: Nemzetközi Kerámia B., Spiez (Csehország); Ungarische kontroversen, Hannover; 1994–95: Art de Magyar, Schalkwijk (Hollandia); 1995: Zsolnay – ma, Zalaegerszeg; Öt pécsi művész, M. K., Paks; Várgaléria, Siklós; 20. századi magyar keramikusok, Válogatás az IM gyűjteményéből; Ceramics and Delft, Terra G., Delft; Helyzetkép, Mai magyar szobrászat, Műcsarnok, Bp.; 1996–97: JPTE Művészeti Kar Mesteriskola-kiállítása; 1996-tól: Siklósi Szalon, Várgaléria, Siklós; 1998: Szolgáló tárgyaink, IM; Nemzetközi Kerámia B., Kairó; Marianne Heller G., Heidelberg; 1999: Fél évszázad magyar kerámiaművészete, IM; Glass and Ceramic Fair, Hegelo (Hollandia); Művészeti díjasok kiállítása, Palme Ház, Bp.; 2000: A tárlat, Pécsi G.; Kortárs művészek Herenden, Veszprém; Kozma Lajos-ösztöndíjasok kiállítása, Kaposvár; IAC Member’s Exhibition, Keramion Frechen; 2001: Szobrászaton innen és túl, Műcsarnok, Bp.; Élmény és eszmény, Gödöllő; Siklósi Szalon, Szekszárd; Tizenkét pécsi művész, Porec, Osijek (Horvátország); Pécsi képzőművészek, MKISZ-székház, Bp.; Museum Lambert van Meerten, Delft; IAC Member’s Exhibition, Korea; World Ceramic B., Korea. 1981-től: a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió kiállításai, Kőszeg, Prága, Berlin, Bp., Kecskemét, Aberystwyth (Wales). 1992-től: a Terra csoport kiállításai, Bécs, Gmunden, Hochneukirchen, Klagenfurt, St. Pölten, Sandhausen, Würzburg, Moszkva, Philadelphia, Washington D. C., New York, Pozsony, Trencsén, Pécs, Kaposvár. 1993-tól a DeFORMA Alapítvány kiállításai, Pécs, Bp., Dombóvár, Szentendre, Kaposvár, Keszthely, Siklós, Monza (Olaszország), Saint-Cyr-sur-Loire, Kaunas (Litvánia), Riga, Tallin, Lahti (Finnország).

Műveit az alábbi közgyűjteményekben őrzik: Musée Ariana, Genf; IM; JPM; Nemzetközi Kerámia Stúdió, Kecskemét; DeFORMA Alapítvány, Pécs; Rippl-Rónai M., Kaposvár; Clay Studio, Philadelphia; Iris Studio, Porvoo; Thieman Samlung. Köztéri művei mázas kőcserépből készültek: Ivókutak (1983, BKE); Homlokzati házjelek (1990, Kecskemét, SOS Gyermekfalu); Házjelek (1991–93, Kőszeg, SOS Gyermekfalu).

Művészetét méltató fontosabb írások. NICKL, P.: Kunsthandwerk aus Ungarn, Kunst+Handwerk, 1985/2; SCHRAMMEL I.: kat. bev., Budapest G., 1990; DVORSZKY H.: kat. bev., Dorottya Galéria, 1993; KOVÁCS O.: XII. Országos Kerámia Biennálé, ÚM, 1992/12.; MCPHERSON, A.: American Ceramics, 1993. március 10.; SÁRKÁNY J.: kat. bev., Csontváry M., Pécs, 1994; Üvegobjektek, kerámiaszobrok, ÚM, 1994/10.; KOVÁCS O.: A csúnya, a szép és a hasznos, ÚM, 1994/10.; SÁRKÁNY J.: Nagy Márta, Neue Keramik, 1995/7; SÁRKÁNY J.: A XVI. Országos Kerámia Biennálé, Két évvel Gabi Dewald után, MI, 1996/4.; SÁRKÁNY J.: Nagy Márta művészete 1990–2001, Pécs, 2002; HELLER, M. (szerk.): Frauen in Europa (kat.), M. Heller Galéria, Heidelberg, 1998; VÁRKONYI GY.: Bérekesztett kert, Nagy Márta metamorfózisai, MI, 1998/4; KESZTHELYI K.–LACZKÓ I. (szerk.): A magyar kerámiaművészet 1945–1998, MKISZ, 1999; BÁRDOS, C. M.: Earthen Wonders, Hungarian Ceramics Today, New Hampshire, 2000.