A Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1962-ben, mestere Mikus Sándor volt. A szentendrei új művésztelepre pályázat útján került 1969-ben, azóta ott él és dolgozik. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Számos díjat kapott. Salgótarján, Esztergom, Békéscsaba: Stúdió-kiállítások díjai; II. világháborús országos emlékműpályázat, I. díj. 1968-71 között Derkovits-ösztöndíjban részesült.

Rideg Gábor a következőképpen jellemzi pályáját: „Művészetét nem lehet stílusok szerint korszakolni, bár stílusirányzatok és ezek prominens képviselői hatottak rá is. Nehéz eldönteni, hogy szerencséjére-e vagy sem, nem kellett pályája kezdetén főiskolai mestereinek – a pályakezdőket sokszor béklyózó – hatásával birkóznia. A megformálási módok közül a hagyományos realista felfogáson túl talán a kubizmus tanulságait igyekszik – elsősorban fémszobraiban – hasznosítani. Ám ezeket a tanulságokat mindenkor a tevékenységét alapvetően meghatározó, a természeti látványhoz kötődő, hagyományos formarenddel igyekszik ötvözni. (...) Számos vert érmet készített, kisplasztikái is jelentősek, síremlékek is fűződnek nevéhez, fő műfaja azonban a köztéri szobor, amelyek közül több különböző magyar és európai városok díszítője.”

1964 óta kiállító művész. Mintegy harminc önálló kiállítása volt, Orosházán, Nagykőrösön, Tatán, Komáromban, Hevesen, Vácott, Egerben, Budapesten és Szentendrén. Rendszeresen szerepel országos tárlatokon, csoportos kiállításokon.

Jelentősebb köztéri szobrai: Köszöntő (kő, 280 cm, 1964, Nyíradony); Menyecske (kő, 140x100x100 cm, 1966, Békéscsaba); Alulról néző fiú (kő, 85x160x140 cm, 1968, Vác); Ikrek (kő, 140x120x90 cm, 1975, Dunaújváros); Hajnalka (kő, 170x90x70 cm, 1981, Tápiógyörgye); Galánta (tölgyfa, 250 cm, 1974, Moravany); Táncsics (kő, 92 cm + posztamens, 1977, Dabas); Csokonai (bronz, 57 cm, 1978, Komárom); Kossuth (kő, 40 cm, 1984, Orosháza); Petőfi (kő, 96 cm, 1987, Orosháza); Erdei (félfigura, kő, 97 cm, 1987, Makó); Tildy (félfigura, kő, 98 cm, 1989, Szeghalom); Móricz Zsigmond (relief, bronz, 60x90 cm, 1992, Bp., VI. ker.); Jókai (relief, bronz, 60x160 cm, 1994, Budaörs); Haberlandt Gottlieb (félfigura, kő, bronz, 300x150 cm, 1995, Mosonmagyaróvár); Haberlandt Gottlieb (gipsz, 220x100 cm, 1997, Berlin, Humboldt Egyetem); Petőfi (bronz, 96x80 cm, 2000, Jászapáti); Szent István és Szent Imre (relief emlékmű, bronz, 150x140 cm + kő installáció: 450 cm, 2000, Tápiógyörgye); Szent István (félfigura, bronz + barokkos posztamens: 460 cm, 2000, Orosháza); Földműves (emlékmű, mészkő, 200 cm + posztamens: 320 cm, 2003, Dömsöd). Fontosabb világháborús emlékművek: kő, bronz, 355 cm (1990, Lábod); kő, bronz, 265 cm (1991, Ceglédbercel); kő, bronz, 265 cm (1991, Szepetnek); kő, bronz, 320 cm (1992, Jászapáti); kő, bronz, 360 cm (1992, Fegyvernek); kő, 285 cm (1995, Bakháza); kő, bronz, 320 cm (1996, Dunaharaszti). Síremlékek: Cserháti Tünde (Bp.); Mokry Sámuel (Orosháza); Ratkó József (Nagykálló); Jobbágy Károly (Balassagyarmat). Beltéri portrészobrai közintézményekben: írókról, költőkről, orvosokról készített portrék magyarországi kórházakban, iskolákban, múzeumokban stb., valamint Bécsben (Josef Krips, Bécsi Operahall), Erdélyben (Petőfi-, Móricz-reliefek, Gyergyószentmiklós, Zilah) és Kassán (Magyar Tannyelvű Iskola, Petőfi-mellszobor, Jókai-, Móricz-reliefek). 1987–88: 22 darab terrakotta kisportré „humorba mártva”.