Autodidakta. 1974 óta foglalkozik képzőművészettel (festészet, grafika, térberendezések, fotó, video). 1979-től tagja a szentendrei Vajda Lajos Stúdiónak, továbbá a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, 1985-től a Művészeti Alapnak (MAOE), a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, valamint a Magyar Festők Társaságának. 1993-98 között a Győri Művészek Szövetségének elnöke volt. Művészetpedagógiai tevékenysége is jelentős. Díjak: MAOE-díj (1994); a Roisz Vilmos Alapítvány díja (1995).

Novotny Tihamér 1991-ben így jellemezte művészetét: „Selényi ez idáig három nagyobb témakörben mozgott és tevékenykedett. Mégpedig: az ember és környezetének konfrontációja; egy elképzelt nukleáris katasztrófa következményei; valamint egy kozmikus, mondai-irodalmi alapú, de totem- és emblémaszerű, archetipikus vizualitás újraélésének lehetősége. Munkáiban egyik legfontosabb összekötő kapocs a gondolatiság, a filozofálás, a másik pedig a rendkívüli festői érzékenységű anyagszerűség, a kombinált képek iránti erős, már-már lelki tulajdonságnak tekinthető vonzalom. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert maguk a nyersanyagok, saját minőségükön túl, jelképes összefüggések megteremtésére is képesek, és szinte alkimikus tulajdonságokkal bírnak, ezáltal megsokszorozzák a mű gondolati-szellemi és érzéki gazdagságát. Nem véletlen tehát, hogy például egyik, nukleáris katasztrófával foglalkozó munkáján kátránypapíron jelenik meg az ember elillanó árnyképe (Emlék, 1986).”

Egyéni kiállítások. 1980: Stúdió 5, Vajda Lajos Stúdió G., Szentendre. 1983: Bercsényi Klub, Bp. 1989: Kortárs Művészeti Fórum, Városi Könyvtár G., Győr; 1991: Xantus János M., Győr; Jósa András M., Nyíregyháza; 1996: Művésztelepi G., Szentendre; Zichy G., Győr. Csoportos kiállítások. 1979–81: VLS G., Szentendre; 1985: Új stúdiósok kiállítása, Kortárs Művészeti Fórum, Szabadidőközpont, Almássy tér, Bp.; 1986: Dunaújvárosi Tárlat I., Grafika, FKS, Uitz Terem, Dunaújváros. 1988: SZAFT – A VLS és meghívott barátaik közös kiállítása, Ernst M., Bp.; 1989: Nadwislanskie Múzeum, Kazimierz Dolni; 1990: Krachhh, Műcsarnok, Győr; Ecce Homo, Vajda Lajos Stúdió G., Szentendre; G. Cult, Bécs; 1991: Kelet – Nyugat, Műcsarnok, Győr; Unicornis – A szentendrei Vajda Lajos Stúdió (VLS) és a Marosvásárhelyi Műhely (MAMŰ) közös kiállítása, Vigadó G., Bp.; 1992: Kortárs Művészet, Jósa András M., Nyíregyháza; Pannonia ’92, Muraszombat–Szombathely–Eisenstadt; 1994: Tavaszi Tárlat, Petőfi Csarnok, Bp.; 1996: Különös nyomatok, Vigadó G.; Népvándorlás – földöntúli kapcsolatok, VLS G., Szentendre.

Köztéri (közgyűjteményi) művei: Mutáció (vegyes technika, vászon, 60x80 cm, 1987, Xantus János M., Győr); Fehér totem (vegyes technika, vászon, 160x130 cm, 1989, Nadwislanskie Múzeum, Kazimierz Dolni); Memento (parkban felépített environment, kb. 12x8x2 m, 1989, ugyanott); Vadászat (bőrpozdorja, vegyes technika, 148x134 cm, 1991, Jósa András M., Nyíregyháza); M-lények (szitanyomat, 70x50 cm, 1995, Városi M., Győr); Jel (szitanyomat, 1992, Megyei Kórház, Győr); Lelet (litográfia, 1996, A Magyar Grafikáért Alapítvány).

Művészetét méltató fontosabb írások. LOSONCI M.: Az elmélyült kísérletezés joga. A Vajda Lajos Stúdió művészei, Pest Megyei Hírlap, 1979. július 12.; SOMOGYI Cs. A.: Tudatos művészet, Kisalföld, 1989. április; NOVOTNY T.: Totem, Rés, Rege. Selényi Károly művészete, ÚM, 1991/11; N. M. J.: Sokszínűség és nyitottság, Kisalföld, 1992. december 21.; HANN F.: Rege Selényi Károly új képeiről, Hitel, 1992/12; CSIZMADIA G.: A cukrász marcipánillata. Demokrata, 1996/41; ÉLES Istvánné: Tárlatötlet Győrött, Kisalföld, 1996. november 27.