1979-ben diplomázott a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Tagja a MAOE-nak, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. 1999-ben Szentendrén, a Szamárhegyen épített műtermes lakást, azóta ott és Budapesten, a Százados úti művésztelepen dolgozik. Tizenhét éves korától kiállító művész. Bár munkásságában a szobrászaton van a fő hangsúly, festményei, grafikái is a legjobbak sorába emelik.

Wehner Tibor, a művész oeuvre-jének legjobb ismerője a következőképpen jellemzi a pályaképet: „Reneszánsz alkat. Nemcsak a tökéletes mesterségbeli felkészültség, a szobrászat, a festészet, a grafika ágazatainak párhuzamos művelése miatt hivatkozunk a középkor eme felemelő, tökéletességekre törő stíluskorszakára, hanem e munkásság emberközpontúsága (művészetének figurativitás-őrzése, motívumhasználata, műveinek atmoszférája, sugárzása) miatt is. A szobrokban, az olajképeken, a grafikákon megjelenő alakok félbemaradt, irányultságot nem sejtető mozdulatai, az akciókban és a mozdulatlanságban megragadott testek, a vérbő plaszticitás és a mélytüzű kolorit, a feszültséggel áthatott valóságos és illúzió-tér hol felkorbácsolt szenvedélyek tolmácsolói, hol a fennkölt nyugalom, a fenséges humánum eszmeiségének közvetítői: a mű a küzdő, a megbékélésre vágyó, a vágyait be nem teljesíthető, a lét abszurditásaival szembesülő ember világának tükröztetője.”

Számos önálló kiállítása közül az alábbiak a legfontosabbak. 1980: Vármúzeum, Esztergom; 1981: Ferencvárosi Pincetárlat, Bp.; 1984: Stúdió Galéria, Bp.; 1985: Dorottya G., Bp.; 1988: Galerie Borkovsky, Hannover; Art ’88, Basel; 1990: Galerie Kutcha, Salzburg; 1993: Vigadó Galéria, Bp.; 1995: Vincze Papírmerítő Műhely, Szentendre; Körmendi Galéria, Bp.; 1998: Gold Art Galéria, Bp. Néhány lényegesebb csoportos kiállítása. 1979-től a Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok; 1980-tól a Fiatal Művészek Stúdiójának tárlatai; 1981: Nyári Tárlat, Szeged; VII. Kisplasztikai Biennálé, Pécs; Grafikai Biennálé, Miskolc; 1982: Országos képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Bp.; Grafika ’80-81, Bartók 32 Galéria, Bp.; I. Rajzbiennálé, Salgótarján; 1985: IX. Kisplasztikai Biennálé, Pécs; 1987: Kunsthalle, Tübingen; 1988: Arte Fiore ’88, Bari; 1989: Studio Panigati, Milano; 1990: Marvinsholm-Ystad Kulturcentrum, Svédország; 1995: Magyar Nagykövetség, Athén; Nemzetközi Festészeti Kiállítás, Uboldo; Pasztell Biennálé, Esztergom; 1997: Casino Hilton, Bp.; Magyar Szalon, Műcsarnok, Bp.

Köztéri munkái. 1985: Kútfigura, Nagykanizsa; Martinov-portré, Kiskőrös; 1987: Érintés/Ábrahám és Izsák, Kisvárda; 1991: Carl Lutz-emlékmű, Bp.; 1992: Vaszary-portré, Tata; ’56-os emlékmű, Salgótarján; 1996: Barcsay-portré, Szentendre; 2000: Millenniumi dombormű, Pest Megyei Önkormányzat, Bp. Műveit számos közgyűjtemény őrzi: Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp.; Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp.; Patkó Imre Gyűjtemény, Győr; Xantus János Múzeum, Győr; Herman Ottó Múzeum, Miskolc; Janus Pannonius Múzeum, Pécs; Nógrádi Múzeum, Salgótarján; Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, valamint számos hazai és külföldi magángyűjtemény.

Fontosabb irodalom. WEHNER T.: Szabó Tamás szobrászművész kiállítása, Ferencvárosi Pincetárlat, Művészet, 1981/6; WEHNER T.: Drámák. Szabó Tamás szobrai, Művészet, 1982/10; CHIKÁN B.: Szabó Tamás. Stúdió Galéria, Művészet, 1983/11; P. SZŰCS J.: Súly. Mozgó Világ, 1984/3; VADAS J.: Görbe szemmel, Élet és Irodalom, 1985. augusztus 16.; BÁN A.: Formák árnyékában. Szobrászati kiállítások, Magyar Nemzet, 1985. augusztus 29.; WEHNER T.: Lekötözve, elszabadulva. Beszélgetés Szabó Tamás szobrászművésszel, Palócföld, 1987/1; WEHNER T.: Az elmaradt áldozat fenyegető pillanata. Szabó Tamás: Érintés, Művészet, 1989/3; WEHNER T.: A kötél és én. Szabó Tamás munkái, Kortárs, 1990/7; BOROS G.: Újabb pesti szobrok. Szabó Tamás: Carl Lutz-emlékmű, Kritika, 1994/2.