Művészeti tanulmányait szabadiskolákban végezte (1940–44), Jaschik Álmos, Gallé Tibor, Koffán Károly és Bernáth Aurél voltak a mesterei. Genfben, az Ecole des Beaux-Arts-on René Guinand és Herbert Theurillat növendéke volt (1945–46). 1951-ben Izraelbe települt. 1953-tól az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületének tagja. 1955-ben tanulmányúton járt Olaszországban. 1956-tól üvegablakok tervezésével, kivitelezésével foglalkozik. Ez idő tájban kezdett színházi díszleteket tervezni. 1964-től folyamatosan kiállít Párizsban, ahol 1991-ben műtermet vásárolt. 1993-ban visszatelepült Magyarországra, 1995-től Budapesten és Szentendrén él és dolgozik.

Díjak. 1969: Nordau-díj, Tel-Aviv; 1984: Salon Révélations, Párizs, ezüstérem; 1985: Triennale Mondial d’Art Figuratif, Párizs; a Brazil Nemzeti Tv nagydíja, Sao Paulo; Az Év Festőművésze; 1987: Salon Révélations, Párizs, bronzérem; Concours International, Lyon, bronzérem; a Kulturális Minisztérium (Tel-Aviv) litográfiaversenyének I. díja; 2002: a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje.

Fő műfaja a festészet és a grafika. Jelentős műcsoportot alkotnak átírt költői tájai, a valóságban nem összetartozó elemek szürreális egybekomponálása (a sivatag és a párizsi házak). Számos rajzának, akvarelljének, olajképének tárgyai a kerti kórók, bogáncsok, a növényi vegetáció. Ezek a művek szellemileg és formailag is közel állnak Szántó Piroska hasonló tárgyú munkáihoz. Nicole Lamothe ismert párizsi műkritikus és művészettörténész a következőket írja a művészről: „Ecsetje nyomán a világ meséssé, legendássá és néha meggyötörtté válik, mint az élet tragikumát megjelenítő fatörzsekben felsejlő aktok. (...) Az ábrázolás világosan érthető, bár absztrakt elemeket kölcsönöz: ez valódi egyéniségre utal.” 1986-tól készít hegesztett vasszobrokat: mindenféle vasdarabokból építi kompozíciót, ez a tevékenysége elsőrendű fontosságúvá vált.

Egyéni kiállítások. 1948: Salle Beauregard Mutuelle Artistique, Genf; 1950: Galérie Kirchgasse, Zürich; 1954, 56, 60: Gallery Chemerinsky, Tel-Aviv; 1961: Ramat-Gan, Beit Zwi; 1962: Galleria La Fontanella, Róma; 1964: Galérie Motte, Genf; Galérie Motte, Párizs; Israel House, London; 1968: Gallery Shekem, Tel-Aviv; 1970, 79: az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületének székháza, Tel-Aviv; 1971: Modern Művészetek Múzeuma, Eilat; 1972: Művészetek Háza, Jeruzsálem; 1972, 1987: Gallery Hakikar, Jaffa; 1977: Gallery Renée Darom, Tel-Aviv; 1979: Musée de l’Athénée, Genf; 1980: Cité Internationale des Arts, Párizs; 1981: Gallery Shatz, Jeruzsálem; 1982: Frédéric R. Mann Auditorium-Foyer, Tel-Aviv; 1983: Művészetek Pavilonja, Park Hayarkon, Tel-Aviv; Kiállítóterem, Holon; 1984: Galérie Centrale, Párizs; 1985: Izraeli Brazil Kultúrközpont, Tel-Aviv; 1986: Gallery Carlyle, Tel-Aviv; Riehen Galérie Demenga, Basel; 1989: Hanegev Múzeum, Beér-Seva (Izrael); 1990, 99: Vigadó G., Bp.; 1991: Szombathelyi Képtár; Balassi Bálint Könyvtár, Salgótarján; Magyar Intézet, Párizs; 1992: Vármúzeum, Simontornya; 1993: műteremmegnyitó kiállítás, Budapest; 1994: Golden Wind G., Miskolc; 1994, 96, 98, 99, 2000: : Arte Viva G., Párizs; 1995: Vasarely M., Pécs; Munkácsy Mihály M., Békéscsaba; Vár Art G., Győr; 1996: OTP G., Bp.; Külvárosi G., Pestújhely; Zeneiskola, Dunakeszi; 1997: Megyei M. K., Székesfehérvár; BM Duna Palota, Bp.; Grécs G., Nagymaros; 1998: Francia Intézet, Bp.; 1999: Galerie Etienne, Párizs; Városháza, Szentendre; 2001: Erdős Renée Ház, Bp. Részt vett rengeteg csoportos kiállításon is, és rendszeresen szerepelt az ismert párizsi szalonokban.

Köztéri munkái. 1957: Beer-Sheva kávéház; Ramat-Gan, Keshet-gyár; 1962: Tel-Aviv, Zenei Könyvtár; 1968: Tel-Aviv, a Citrusgyümölcsöket Értékesítő Társaság székháza. E munkák ólmozott katedrálisüveg-festési technikával készültek, akárcsak az Izrael tizennégy zsinagógájában látható üvegablakok. Műveit több közgyűjteményben is őrzik (Budapesten, Zürichben, Ramat-Ganban, Eilatban, Tel-Avivban).